Kezdőoldal

Elkezdődött a bajnoki szezon, túl vagyunk a csapatbajnokság első fordulóján. Sorozatunkban szokásunkhoz híven feldolgozzuk a friss történéseket, szót ejtünk a csapatösszeállítások terén tapasztalható változásokról, megdörzsöljük a jövőbe látó gömbünket, és pár parti is terítékre kerül.

Thomas Bessis 1984-ben született, matematikát és vegyészetet tanult az egyetemen, de sokkal fontosabb, hogy ő Veronique és Michel Bessis kisebbik fia. A szülei világhíres bridzsezők. A mama például tagja volt a 2011-ben Velence Kupát (női világbajnokságot) nyerő francia csapatnak, különben meg hétszeres Európa-bajnok (női és vegyes csapat). Értelemszerűen a papa is nyert vegyes csapattal Eb-t, de a fiával párban győzött a 2007-es nyílt Eb-n, és ugyanabban az évben a nyílt vb-t is megnyerték Multonnal, Zimmermann-nal és Fantoni–Nunesszal (ez utóbbiakról azóta kiderült egy s más...). Ha ehhez hozzátesszük, hogy az évezred elején ifjúsági Eb-t megjáró lányjátékosainknak mennyire csillogott a szemük, amikor róla beszéltek!

Két magyar válogatott indul a wroclawi bridzsolimpián, a nyílt csapat a Dumbovich Miklós–Szilágyi László, Gulyás Dániel–Kotányi Balázs, Hegedűs Gál–Szegedi Balázs, a vegyes csapat a Fischer Brigitta–Bódis Gyula, Mezei Katalin–Honti László összeállításban ül asztalhoz. A négy csapatverseny aranyérmeit leosztották maguk között a hollandok és amerikaiak, mindketten kettőt nyertek, a házigazda lengyelek világbajnok nyílt csapata bronzéremmel zárt.

A margitszigeti szállodában mindig jól érzem magam. Ifjúkoromban még az is előfordult, hogy uzsonnára, vagy uram bocsá', akár egy vacsorára is betérhettem. Akkor is kifizettem a számlát, ha nem voltam egyedül. Később csodálatos bridzsparádékon vehettem részt, közelről élvezhettem Belladonna, Garozzo játékát, bámulhattam Lea Du Ponton a csillogó ékszereket. Egyik versenyen megismerkedtem Martin Hoffmannal, az Angliában élő, kiváló bridzsszakértővel. Prágában született, holokauszttúlélő, gyermekként többek között Budapesten is bújtatták. Kaptam tőle egy dedikált példányt a legújabb könyvéből. A címe: Hoffman on Pairs Play. Nézzünk egy leosztást a műből!

Már régen nem így hívják, de mi még így hivatkozunk rá: „bridzsolimpia” kezdődik vasárnap Wroclawban, Lengyelországban. A verseny neve világjátékok, vagyis Bridge World Games. Magyarország két csapattal képviselteti magát, a nyílt versenyen a Gulyás Dániel–Kotányi Balázs, Hegedűs Gál–Szegedi Balázs, Macskásy Gábor–Szilágyi László csapat vívta ki az indulás jogát, azonban Macskásy Gábor váratlan betegsége miatt Szilágyi László Dumbovich Miklóssal játszik majd. A vegyes csapatversenyen a Fischer Brigitta–Bódis Gyula, Mezei Katalin–Honti László párokból álló „négykezes” csapat indul.

Ismét sok ezer játékos és érdeklődő gyűlt össze, hogy az amerikai nyári nemzeti bridzsünnepen, az NABC-n vegyen részt Washingtonban, a Marriott Wadman Parkban. A versenyek mellett kulturális programokat és bálokat is szerveztek a résztvevőknek, és két új tagot avattak a Bridge Hall Of Fame-be.

Negyedszer kezdek neki ennek a beszámolónak. Próbálom megfejteni, hogy miért. Talán azért, mert ellentmond egymásnak, amit érzek, és amit gondolok? A szívem azt dohogja, hogy a budapesti Eb a nyílt csapat számára végül elszalasztott lehetőség lett. Focihasonlattal élve: nem is arról van szó, hogy az utolsó 3 percben már csak tartani kellett volna a labdát, hanem arról, hogy még egy kapott gól is belefért volna. Kettő már nem… Az eszem azt mondja, megmutattuk, hogy a magyar válogatott világszínvonalon tud bridzselni. Ez óriási eredmény, óriási büszkeség.

Eltelt egy hónap a sikertelen, egyesek szerint tragikus budapesti Európa-bajnokság óta, és a mi és miért kérdések változatlanul élnek bennem, ezért egy öninterjú formájában felteszem ezeket, és igyekszem választ találni rájuk.

2016 sem telhetett el – az immár hatodik – kimlei bridzstábor nélkül. A helyszín, mint mindig, az idén is családunk kimlei birtoka volt, amely tűrőképességeit feszegetve minden nap képes volt elszállásolni körülbelül 30 embert, a körülményekhez képest kényelmesen. A szobabeosztást Zsófi (Bekő Zsófia) intézte szinte egyedül, és ő tartotta számon a mindennapi „emberforgalmat” is. Ilyen sok embert persze nem lehet együtt oktatni, csoportokat kellett alkotni. A csoportok megfelelő beosztását azonban nagyban megnehezítette, hogy a tudásszint nagyon sokféle volt, míg oktató, ha nem is kevés, de épphogy elegendő. Ennek megszervezése Dani (Bakó Dániel) és Zsófi kezében volt, és lehetőségeikhez mérten hihetetlenül jól végezték a feladatukat.

A partit Írország ellen játszották a magyarok a nyílt csapatversenyen, a Kemény György–Szalka Tamás párnak kibiceltem, 6 kőrig jutottak.